Az első, egy kutyaeledelre vonatkozó írásos utalás már időszámításunk előtt, Vergilius, római költőtől származik. Nec tibi cura canum fuerit postrema; sed una Veloces Spartae catulos, acremque Molossum, Pasce sero pingui.

Ez szabad fordításban nagyjából annyit tesz: Ne feledkezz meg a kutyák gondozásáról,  a fürge spártai kopót és a vad masztiffot tápláld a savóval!
Az első, valóban tápnak nevezhető  terméket 1860-ban dobta piacra egy James Spratt nevetű amerikai villanyszerelő. Bár abban az időben meglehetősen újkeletű dolog volt a főleg maradékokból táplált háziállatok speciális etetése, a projekt kinőtte magát és  Spratt’s néven állateledel gyártó vállalattá fejlődött. A főleg gabonafélékből készült “kutya sütemény” példáját aztán mások is elkezdték követni, ezzel megalapozva a mai tápkészítés alapjait. 

Magyarországon csak a rendszerváltás utáni idők hozták meg az igazi fordulatot a hobbi állat tápok forgalmazásában. Korábban a kutyák és cicák etetésére főként a háztartási hulladékot vagy a húsboltokban kapható nyesedéket, nyakat, esetleg mellcsontot adták oda nyersen vagy főzték meg.

Szerencsére napjainkban már rengeteg féle állateledel kapható hazánkban is, amellyel minden egyes állatfaj megkaphatja a neki járó  gondoskodást. Emellett már fel tudunk készülni a speciális esetekre is,  azaz méret, kor, fajtajelleg alapján is választhatunk!